Idei utolsó post az ünnep jegyében
Szombat-vasárnap-hétfő: Az októberi hosszú hétvégét - lévén nagyon szép idő volt és sajnos valószínűleg az utolsó ilyen szép hétvége az idén - bicajozással töltöttem. Azért nem vittem túlzásba, leginkább az ünnepi helyszínek bejárására használtam kerékpáromat. Ennek hasznát különösen a budai alsórakparton vettem, ahol egy kb. 2 km hosszú plakátkiállítást lehetett megnézni. Nem volt semmi! Az összes helyszín közül ez tetszett a legjobban. Tényleg eredeti ötlet volt.
Vasárnap elzarándokoltam a Műegyetem rakpartra (már persze ahova a metróépítés miatt el lehetett jutni), majd az akkor még a Felvonulási téren (ma már 56-osok terének hívják a helyet) lévő emlékműhöz. Utóbbiról annyit, hogy biztos csak én nem értek a modern művészethez, de ennél karakteresebb 56-os emlékművet is el tudnék képzelni. Egyébként tetszik, csak nem tudtam megfejteni a kapcsolódást az 50 évvel ezelőtti eseményekkel. Menet közben a Hős utcai benzinkútnál gőzborotvával letakarítottam a féléves koszt a bicikliről, azután "rendőrautó-kiállítást" néztem a "műveleti területnek" számító Hősök terén (az Operában lévő díszelőadás alatt ott parkoltak a delegációkat szállító, biztosító kocsik).
Hétfőre már csak egy könnyed 10 km-es tekerés maradt hátra tesómékhoz, akik garázsában téli nyugovóra tért az előtte gondosan beolajozott canga.
Tavasszal folyt.köv.
Mozgalmas hétvége II.
Úgy döntöttem az erőnléti edzést a Hármashatár hegyre fel ejtem meg. Brutális volt. Közben többször eldöntöttem, hogy soha többet, meg hogy én városi bicajos vagyok, meg egyébként is öreg vagyok én már ehhez. Kemény 4 km-es emelkedő után (a szintkülönbség kb. 450 m volt, ebből is leszűrhető az emelkedő brutalitása) felértem. Persze akkorra már a lábam annyira készen volt, hogy a legmagasabb pontra (ahova nem lehetett bringával fölmenni) alig tudtam felmászni.
Innen csináltam pár képet (többek között bizonyítandó, hogy nekem ez sikerült + volt egy tök vicces sárkány is, el is határoztam, hogy majd egyszer én is eregetek, ha gyerekem lesz: persze elsősorban a magam örömére, csakhát gyerek nélkül ciki. :-D)
A végén leheveredtem egy csendesebb ponton, ahonnan a budai hegyekre lehetett rálátni, majd...
Hát igen: felfelé az tartotta bennem a lelket, hogy láttam a lefelé száguldó bringásokat és arra gondoltam, de jó lesz ez. Szóval sisakot fel (egyébként sem megyek enélkül, de ezen az úton tényleg a felelőtlenség csúcsa védetlen fejjel leszáguldani, olyan
szervdonoros megoldás), aztán gyerünk!
A most következő részben igyekszem megcáfolni az "én a felelősség mintapéldánya" előző bekezdésben kialakult képét:
Lenulláztam a kilométerórát, mivel maximális sebességet nem raktároz el, csak az átlagsebességre hagyatkozhattam. Persze induláskor leesett a láncom, amit - ilyen a
formám - pont indulás előtt olajoztam meg. Nyakig olajosan indultam le, az egyik hajtűkanyarban estem egy jó nagyot, mivel a kanyar - tipikus szerpetin lévén egyszer csak maga alá fordult (180 fokban), én pedig későn vettem ezt észre, így 30-ig tudtam fékezni. Ezzel viszont alig bírtam bevenni, ráadásul egy kóbor kocsi is szembejött velem. Na, ezek után egy kicsit óvatosabbra vettem a tempót, így leérve a Kolosi térre "csak" 48 km/h-t mutatott az átlagsebességmérő (kikövetkeztethető a csúcs, ez olyan 65 km/h volt), lentebb - a Fenyőgyöngye után - már rosszabb volt az út, így 40-nél gyorsabban nem is akartam menni /nem mindig sikerül betartani :-)/.
Hazaértem, majd leápoltam az eséskor szerzett sebemet, amely azért keletkezett, mert próbáltam a sisakot védeni (ha fejreesek, akkor vehetek újat)...
Mozgalmas hétvége
Szeptember 9-10. mozgalmas hétvégének bizonyult. A szombat délelőttöt a diplomaosztómmal kezdtem, majd "kezemben" első felsőfokú oklevelemmel nekiindultam a vidéknek.
A történethez hozzátartozik, hogy jövő hétvégére túrát
szervezünk és szerettem volna felderíteni a környéket, mégse érjen az a blama, hogy vezetőként eltévedek. Persze azért meghagytam az élvezetet magamnak is és nem tekertem el Vácig, csupán a Dunakeszi-Göd közötti földútig. De ne szaladjunk ennyire előre.
"Óújpestet" (ez aztán a logikai bukfenc, mi?) elhagyva tekeregtem egyet Káposztásmegyeren, aztán sikeresen rátaláltam a Dunakeszire vezető útra. Pontosabban az Auchan felé indultam, tudva, hogy valamerre arra lesz az a fránya Dunakeszi belváros is. Szerencsétlenségemre követettem egy 104-es buszt, az ugyanis a 2-es útra fordul (csak ugye Pest irányába). Így volt szerencsétlenségem a 2-es úton tekerni vagy 500 métert, dübörgő autók és kamionok mellett. Az útrol lehajtva vettem észre a biciklivel behajtani tilos táblát: hát most egyszer igazat adok a közlekedésmérnököknek. Azt tudtam, hogy valahogy el kell hagynom várost, érzésemre hagyatkozva így elindultam (templom)toronyiránt. Jó választásnak bizonyult, mivel rövidesen elértem a váci vasútvonalat, amely mellett halad egy szimpatikus földút egészen Gödig (onnan bicajút a gáton egészen Szobig). Mentem még egy darabot, majd visszafordultam, ezúttal bekerekezve egy új lakóparkba. Hát ez tényleg a béke szigete: jó levegő, csend, nulla forgalom, szabadban játszó gyerekekkel és lengén öltözött nőkkel :-)
Mivel ez az út hazafelé lehet igazán aktuális (ha nem vonattal jövünk), igyekeztem koncentrálni és találni egy alternatív utat a 2-es mellett. Megint az a "férfi" megérzés: elindultam a reptér felé, majd egy eldugott földúton az erdőben Pest irányába: ÉS SIKER: az ipari park hátsó részén kötöttem ki, innen pedig egyenes az út Újpestre. Hazatekertem két és fél óra alatt megjártam az egészet. Már ekkor kitaláltam, hogy vasárnap
erőnléti edzést fogok végzni.
Kánikula-kerékpár-kosár
Több családtagom igyekezett lebeszélni a mai bicajozásról, hiszen "
van vagy 30 fok"-mondták.
Na, ja tényleg meleg van, de ilyen alapon elég ritka az igazán bringás idő: ha felhős, az a baj, ha süt a nap, akkor meg az.
Szal, nem törődve az aggódó szavakkal, délután negyed 4-kor nekiindultam. Volt ugyanis egy feladatom, így biciklisfutárt játszottam a mai délutánon. Egy könyvet kellett elvinnem egyik haveromnak Újpestre, aki könnyed 9.6 km-re lakik tőlem. Amikor odaértem
Balázs nekemszegezte:
"nem akarsz kosarazni?"
Ha már izzadok, izzadjak még jobban, így persze rábólintottam. Elmentünk hát a közeli suli udvarára, ami igen rontotta a mai "
Average Speed" mutatómat: oda-vissza majd' 2 km-et tettem meg 4-5 km/h sebességgel. Aztán egy könnyed bicikliátemelés a kerítésen, majd egy csúnya vereség harmincháromban, aztán egy döntetlen közeli streetball meccs. Háromnegyed órát dobáltunk, aztán még visszakísértem
Balázst egy kis friss, hideg vízért.
Hazafelé - mivel igen kicsi volt a forgalom - nem kerültem a bicikliút felé, hanem Újpest-Központtól a Lehel úton kerekeztem haza, közben megállva második kedvenc cukrászdámnál (első a
Daubner) nyalni... egy fagylaltot.
Szerviz
Mivel a múlt heti kiruccanáskor bedöglött az első váltóm, ma elvittem a bicajt a Kiss János altábornagy utcába.Igazából nagyon "cool" délelőtt tekerni, a városban a forgalom kb. olyan volt, mint egy hétvégi napon.És: életemben először - és remélem, utoljára - tekertem át az Alagúton. Brr... Szerintem az a levegő néhány hónapot elvett az életemből. Szóval azt ajánlom mindenkinek, hogy inkább kerüljön - így utólag: bárcsak lett volna annyi eszem, hogy megmászom a hegyet -, minthogy bemenjen oda. Persze a hegymászás azért nem maradt el, és mivel 30 fok volt a hőmérséklet, az egyszerűbb megoldást választottam a Mészáros utca - Alkotás út viszonylatban: jócskán felváltottam és komótós 10 km-es sebességgel földöcögtem a szervizbe.Márcsak egy kérdésem van: kinek jut eszébe bringaszervizt a hegy tetejére tenni? És én miért voltam akkora hülye, hogy oda vittem a cangát Angyalföldről?!
