Bicajélmények

Mozgalmas hétvége II.

Úgy döntöttem az erőnléti edzést a Hármashatár hegyre fel ejtem meg. Brutális volt. Közben többször eldöntöttem, hogy soha többet, meg hogy én városi bicajos vagyok, meg egyébként is öreg vagyok én már ehhez. Kemény 4 km-es emelkedő után (a szintkülönbség kb. 450 m volt, ebből is leszűrhető az emelkedő brutalitása) felértem. Persze akkorra már a lábam annyira készen volt, hogy a legmagasabb pontra (ahova nem lehetett bringával fölmenni) alig tudtam felmászni.


Innen csináltam pár képet (többek között bizonyítandó, hogy nekem ez sikerült + volt egy tök vicces sárkány is, el is határoztam, hogy majd egyszer én is eregetek, ha gyerekem lesz: persze elsősorban a magam örömére, csakhát gyerek nélkül ciki. :-D)



A végén leheveredtem egy csendesebb ponton, ahonnan a budai hegyekre lehetett rálátni, majd...
Hát igen: felfelé az tartotta bennem a lelket, hogy láttam a lefelé száguldó bringásokat és arra gondoltam, de jó lesz ez. Szóval sisakot fel (egyébként sem megyek enélkül, de ezen az úton tényleg a felelőtlenség csúcsa védetlen fejjel leszáguldani, olyan szervdonoros megoldás), aztán gyerünk!


A most következő részben igyekszem megcáfolni az "én a felelősség mintapéldánya" előző bekezdésben kialakult képét:

Lenulláztam a kilométerórát, mivel maximális sebességet nem raktároz el, csak az átlagsebességre hagyatkozhattam. Persze induláskor leesett a láncom, amit - ilyen a formám - pont indulás előtt olajoztam meg. Nyakig olajosan indultam le, az egyik hajtűkanyarban estem egy jó nagyot, mivel a kanyar - tipikus szerpetin lévén egyszer csak maga alá fordult (180 fokban), én pedig későn vettem ezt észre, így 30-ig tudtam fékezni. Ezzel viszont alig bírtam bevenni, ráadásul egy kóbor kocsi is szembejött velem. Na, ezek után egy kicsit óvatosabbra vettem a tempót, így leérve a Kolosi térre "csak" 48 km/h-t mutatott az átlagsebességmérő (kikövetkeztethető a csúcs, ez olyan 65 km/h volt), lentebb - a Fenyőgyöngye után - már rosszabb volt az út, így 40-nél gyorsabban nem is akartam menni /nem mindig sikerül betartani :-)/.
Hazaértem, majd leápoltam az eséskor szerzett sebemet, amely azért keletkezett, mert próbáltam a sisakot védeni (ha fejreesek, akkor vehetek újat)...

posted by Tamas Ring @ 18:06 2 comments

Mozgalmas hétvége

Szeptember 9-10. mozgalmas hétvégének bizonyult. A szombat délelőttöt a diplomaosztómmal kezdtem, majd "kezemben" első felsőfokú oklevelemmel nekiindultam a vidéknek.

A történethez hozzátartozik, hogy jövő hétvégére túrát szervezünk és szerettem volna felderíteni a környéket, mégse érjen az a blama, hogy vezetőként eltévedek. Persze azért meghagytam az élvezetet magamnak is és nem tekertem el Vácig, csupán a Dunakeszi-Göd közötti földútig. De ne szaladjunk ennyire előre.

"Óújpestet" (ez aztán a logikai bukfenc, mi?) elhagyva tekeregtem egyet Káposztásmegyeren, aztán sikeresen rátaláltam a Dunakeszire vezető útra. Pontosabban az Auchan felé indultam, tudva, hogy valamerre arra lesz az a fránya Dunakeszi belváros is. Szerencsétlenségemre követettem egy 104-es buszt, az ugyanis a 2-es útra fordul (csak ugye Pest irányába). Így volt szerencsétlenségem a 2-es úton tekerni vagy 500 métert, dübörgő autók és kamionok mellett. Az útrol lehajtva vettem észre a biciklivel behajtani tilos táblát: hát most egyszer igazat adok a közlekedésmérnököknek. Azt tudtam, hogy valahogy el kell hagynom várost, érzésemre hagyatkozva így elindultam (templom)toronyiránt. Jó választásnak bizonyult, mivel rövidesen elértem a váci vasútvonalat, amely mellett halad egy szimpatikus földút egészen Gödig (onnan bicajút a gáton egészen Szobig). Mentem még egy darabot, majd visszafordultam, ezúttal bekerekezve egy új lakóparkba. Hát ez tényleg a béke szigete: jó levegő, csend, nulla forgalom, szabadban játszó gyerekekkel és lengén öltözött nőkkel :-)

Mivel ez az út hazafelé lehet igazán aktuális (ha nem vonattal jövünk), igyekeztem koncentrálni és találni egy alternatív utat a 2-es mellett. Megint az a "férfi" megérzés: elindultam a reptér felé, majd egy eldugott földúton az erdőben Pest irányába: ÉS SIKER: az ipari park hátsó részén kötöttem ki, innen pedig egyenes az út Újpestre. Hazatekertem két és fél óra alatt megjártam az egészet. Már ekkor kitaláltam, hogy vasárnap erőnléti edzést fogok végzni.

posted by Tamas Ring @ 17:49 0 comments